Lázadás, főhadnagy úr, lázadás! kiáltotta nevetve a másik.

Egy lázadás az én hajómon? Ez teljességgel kizárt.

A lázadás, legalábbis pillanatnyilag, meghiúsult.

Lázadozom a professzor ellen, de ő nem is válaszol tiltakozásaimra.

Kérdésemre megtudtam a kapitánytól, hogy nem ezek voltak a lázítók.

Moody 2008 ban Hana Pestle lel is felvette a dalt, Mutiny Bootleg E.P.

A La Rochelle i polgármester mesébe illő állhatatossága ellenére a városban valami zendülésféle támadt, hogy megadják magukat a polgármester felköttette a zendülőket.

Nem állíthatom, hogy lázadás tört volna ki a hajón, de egy bizonyos ideig tartó, ésszerű ellenállás után Farragut parancsnok is azt tette, amit annak idején Kolumbusz Kristóf kénytelen volt megkérni embereit, legyenek még három napig türelemmel.

Törvények, elvek, parancsok nem a nyugodt, kísértésmentes időkre adattak, hanem a mostanihoz hasonló viharok idejére, amikor test és lélek egyaránt fellázad könyörtelen szigorúságuk ellen. S ha mégoly irgalmatlan is a törvény megszegni nem szabad.

Az ég szerelmére, mama, csak nem akarod felsorolni? Különben is kívülről tudjuk a rossz példa veszélyezteti a gyermeki ártatlanságot a bűnösöket a rendetlen érzelmek elvonják kötelességeik teljesítésétől, összefognak kenyéradó gazdáik ellen, elszemtelenednek, végül nyíltan fellázadnak.

Tény az, hogy kissé elvesztettem a fejemet, vagyis inkább, ahogyan a franciák mondják magamon kívül voltam. Tudtam, hogy a pillanatnyi lázadással a legszigorúbb büntetésre is rászolgáltam, de mint minden lázadó rabszolga, én is eltökéltem magam, hogy most már a végsőkig kitartok.

Lázadást szítok a rabszolganők között, és velük együtt megbilincseljük magát, kegyetlen basa, és addig nem is engedjük szabadon, amíg írást nem ad, hogy nem zsarnokoskodik többé.

Nem hazudott ugyan, annak idején valóban másodtisztként szolgált a Britannián, a történet többi részét azonban ő maga koholta az igazság viszont az, hogy valamilyen okból összekülönbözött a kapitánnyal, és megkísérelte föllázítani ellene a legénységet, mert hatalmába akarta keríteni a hajót, Grant kapitány pedig emiatt 1852. április 8 án, jogos büntetésül, Ausztrália nyugati szegélyén kitette őt a partra, sorsára hagyta és elvitorlázott.

Az első sorokban küzdött, élete kockáztatásával, egyszerű közemberként csatázott azok közt, akik fegyvert ragadtak hazájuk fölszabadításáért tízszer is megsebesült vagy húsz ütközetben, de a halál még akkor is elkerülte, amikor már elhullottak a függetlenségi harc utolsó katonái is az angol golyók záporában.

A kapitány hajlott volna rá, hogy megöljük a tengerészeket, ugyanakkor tartott tőle, hogy amennyiben az a két javíthatatlan gazfickó elmenekül, a nyakunkra hozzák a hajó teljes legénységét, akkor pedig végünk. Ez is csak az én javaslatomat támasztja alá.

Mindaddig gyakoroltam az elsőt, amíg bírtam azután pillanat alatt robbantam, néha vulkánszerű kitöréssel sodródva bele az utóbbiba. Minthogy jelenleg a lázadásra semmi okom nem volt, de meg nem is voltam lázadó hangulatban, szótlanul engedelmeskedtem St. Johnnak, és tíz perc múlva már egymás mellett tapostuk a szurdok elvadult ösvényét.

A magára maradt férfit nem kellett sokáig győzködni a megadásról, hiszen látta, hogy öt ember tör rá és a társát leütötték. Ő egyébként is egyike volt annak a néhánynak, aki nem elvetemültségből, csak más lehetőség híján csatlakozott a lázadókhoz, így most nemcsak hogy készségesen megadta magát, de önként és örömmel csatlakozott is hozzánk.